"ufff.... nagyon szomorú vagy. szerettél volna találkozni a barátoddal, de ő nincs otthon...." tényleg nem próbáljuk megváltoztatni az érzéseit vagy valahogy felvidítani. főleg nem próbáljuk meg azt sugallni, hogy ez semmi különös. számunkra a gyerek érzései komolyak, valósak, és csak megnevezzük őket, és próbálunk együtt lenni annyira, amennyire szükséges...
megkérdezem, mi okozta a szomorúságát.
megkérdezem, miért?
hagyom, hogy sírjon, a karjaimban tartom, simogatom, csókolgatom, próbálom visszatükrözni, meghallgatni, kedves dolgokat mondok.
-
kérdezem, mi történt, kivel nem egyeztek meg a óvodában.
apkabinu, sajnálom, ha ez azért van, mert leszidtalak, próbálom feldobni a hangulatodat, és utána beszélni arról, miért szomorú vagy, ha nem tudom.